Rólam:

Fabulya Hunor vagyok, személyi edző, kettlebell és macebell instruktor. Mindig is szerettem mozogni és szerettem a változatosságot, ezért sok mozgásformát próbáltam ki, viszont egyikben sem találtam meg magam igazán. Gyerekként erős gerincferdülésem volt, ezért rendszeresen jártam gyógytornára.

Középiskolában egy baleset során részleges bokaszalag szakadást szenvedtem el, ami miatt a futástól, guggolástól és ugrásoktól lényegében eltiltottak. Ez az incidens végül a tettek útjára vezetett.

Elkezdtem a Fegyencedzés című könyv programtervét követni, mely alapján otthoni, önálló gyakorlással szép fejlődést értem el. Egyre inkább éreztem, hogy nem csak fizikailag ad többet az aktív mozgás. Az életem szinte minden területén frissebb, motiváltabb és kitartóbb lettem. Középiskola végére sikeresen érettségiztem testnevelésből emelt szinten, annak ellenére, hogy 2 évvel előtte még járni is alig bírtam a bokasérülésem miatt. Később ráleltem a kettlebell rendszerére, majd 2016-ban sikeres instruktori vizsgát tettem a StrongFirstnél. 2017-ben végeztem mint fitness-wellness instruktor, majd ugyanebben az évben a személyi edző szakképesítést is megszereztem.

Manapság azokat a módszereket és eszközöket keresem, amelyek tényleg hasznosak. Önmagammal kapcsolatban a célom az, hogy erős, emellett minél mozgékonyabb, atletikusabb legyek és hogy megőrizzem az egészségemet idős koromra is.

Előzőeken túl pedig az, hogy segítsek azoknak, akik kellőképpen elhatározták már, hogy elkezdenek edzeni, de nem tudják, hogy miként induljanak el.

Főleg a saját testsúlyos (torna, jóga, gimnasztika, stb.), a kettlebelles és kétkezes súlyzós gyakorlatok vannak a palettámon, de folyamatosan képzem magam és nyitok a számomra még új edzésformák felé is. Minden személyi edzésterv kialakításakor a hozzám fordulók saját céljait szem előtt tartva, de test felkészültségét figyelembe véve igyekszem a fokozatos, stabil fejlődést elősegíteni.

Rólam:

Dolnay Andi vagyok, Budapesten születtem és mivel édesapám vízilabda edző volt, gyakorlatilag a BVSC uszodában nőttem fel. Hat évesen kezdtem vízilabdázni, majd többszörös utánpótlás válogatott lettem. 18 évesen ösztöndíjjal New Yorkban tanultam tovább, ahol úsztam és vízilabdáztam az egyetemi csapatban. Az üzleti diploma megszerzése után néhány évig a szakmámban dolgoztam, de nem sokkal később csatlakoztam New York legnagyobb úszóiskolájához, ahol 6 éven keresztül tanítottam gyerekeket 6 hónapos babáktól 18 éves vízilabdásokig. A férjemmel létrehoztunk egy vízilabda szakosztályt, de az igazi szerelem a picik tanítása lett, különösen gyermekeim születése után. Az egyik legjobb érzés a világon, amikor látom őket mosolyogni, hogy mennyire elemükben vannak a vízben, mennyire élvezik a szabad mozgás örömét.

Rólam:

Nagy Orsolya vagyok, Szegeden születtem és itt is nőttem fel. A sport kezdetektől fogva kíséri életem, hiszen édesapám testnevelő tanár és kézilabda edző. Egészen kicsi gyermekkoromtól már az életem szerves része volt a sport és a nevelésemben is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a mozgás elengedhetetlen része legyen a mindennapjaimnak. Iskolai keretek között, mint sokan én is úszással kezdtem, később pedig versenyeken is részt vettem. Több sportágban is kipróbáltam magam, mint például atlétika, evezés, tenisz és jégtánc. Ezt követően találtam rá arra a sportágra ami a mai napig is a legközelebb áll a szívemhez, a kézilabdára. 2005-ben kezdtem játszani a Szegedi Kézilabda Egyesületnél, ezt követően legmagasabb szinten NBI./b-ben volt lehetőségem megmutatni tehetségem. A Makói NB II.-es női kézilabda csapat tagjaként fejeztem be pályafutásom. A legnagyobb eredmény, amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy lehetőséget kaptam a magyar katolikus iskolák válogatott csapatával részt venni a FISEC világversenyén Máltán.
Tanulmányaimat a szegedi Karolina Általános Iskola és Gimnáziumban kezdtem, az itt eltöltött éveim nagy hatást gyakoroltak a személyiségem alakulására. Az iskola szellemiségének és az otthonról hozott értékrendnek nagy jelentőssége van abban, ahogy az emberekhez viszonyulok. Elsődleges célom mindig az, hogy segítsek ott és ahogyan csak tudok. 2019-ben szereztem diplomát a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési karán, mint diplomás ápoló. 2018 óta és jelenleg is főállásomban az SZTE-Neurológiai Klinika-Stroke subintenzív osztályán dolgozom, mint szakápoló.

Rólam:

Éles-Jankovics Eszter vagyok, már dunaújvárosi gyermekéveim alatt sok impulzus ért szüleim és nagyszüleim révén az egészségünk szerepéről, fontosságáról. Középfokú tanulmányaimat is ebben az irányban végeztem, egészségügyi szakmacsoportban érettségiztem. A tanulás mellett a sport volt az, amibe komoly energiát fektettem, mind általános, mind középiskolában, s ennek köszönhetően, a vízilabdában egyre magasabb szintre jutottam. Az iskola befejezése után válaszút elé kerültem, és nagy dilemmát követően az élsport mellett döntöttem. A következő években a vízilabda határozta meg az életemet. A magas szintű csapatsportban megtanultam, hogy elengedhetetlen az alázat, a hit, az elhivatottság, hogy sikeres legyen a közösség, amelynek tagja vagyok. Ezt a felelősséget, elhivatottságot képviselem ma is, amikor két gyönyörű gyermekem születése után visszatértem a gyógyászatba és egészségügyi tanulmányaimat folytatva, tudásomat, gyakorlati tapasztalatomat folyamatosan magasabb szintre emelve, végzem a mindennapi feladataimat.
Miért ezt csinálom? Hiszek benne és inspirál, hogy amit a kollégáimmal közösen végzünk, az pozitív változást hoz a hozzánk fordulók egészségi állapotában, segítve ezzel mindennapjaik magasabb minőségű megélését.

Rólam:

Szabó Vendel vagyok, jelenleg főként kung-fu oktatással foglalkozom. Fizikusként és Környezetmérnökként végeztem Szegeden, de mivel mindig szerves része volt a mozgás és a tanítás az életemnek, így végül ez lett a hivatásom. Amióta a Jómozgás csapatának a tagja vagyok, a kung-fu mellett igyekszem a felnőtteket, gyerekeket a helyes mozgásra és a mozgás szeretetére is tanítani.