Ortopédiai és mozgásszervi ellátóközpont
Ortopédiai és mozgásszervi ellátóközpont
Az elmúlt 5 év visszatekintése alapján a hozzánk fordulók kevesebb, mint 1%-ánál kényszerültünk műtéti javaslatot adni. Ez egyrészt a rendelés jellegéből is fakad, illetve azt fejezi ki, hogy elsősorban a nem műtéti kezeléseket részesítjük előnyben, amivel a felesleges műtéteket el tudjuk kerülni. Azokban az esetekben, amikor az adott állapot kizárólag műtéttel korrigálható, ezzel kapcsolatban teljes körű felvilágosítást és szükség esetén műtét megszervezését is elvégezzük.
Az életkori sajátosságokat a jelenkori mozgásszervi tudományok helyesen egyre kevésbé veszik figyelembe, sokkal inkább koncentrálunk a panaszos térd viselőjének életkörülményeire, sport, illetve egyéb aktivitására, életmódjára. Ezek alapján ugyanis a panaszok ismeretében sokszor jó közelítéssel már megoldási javaslatokat tudunk tenni, amikor viszont szükséges, képalkotó vizsgálatokat (térd esetében főként rtg., MRI) kérünk, és ezen eredmények bemutatása nyomán teszünk javaslatot a kezelésre. Egyre gyakoribb tapasztalat, hogy a megfelelő felkészültségű gyógytornász szakember által elvégzett gyógyító technikák és az általuk betanított mozgások a panaszok döntő részét el tudják venni. Ebbéli tapasztalatból svájci mintára szinte minden esetben a képalkotás után konzervatív és funkcionális kezeléseket használunk, melyeknek a palettája igen széles.
A csípő panaszokkal hozzánk fordulók jó részénél elsősorban a deréktáji bántalmak mozgásterápiás megszüntetése a cél, ugyanis gyakori az “átsugárzás” jelensége, így az egyik kezelése után már sokkal pontosabban látjuk a másik panaszkör által kirajzolt problémát. A mozgásterápia a csípő körüli izomzat újrahangolása még enyhén és közepesen kopott csípő esetében is felszabadító hatású, a mozgások és az életminőség visszanyerésével fenntarthatóságra igyekszünk javaslatokat tenni (a megtanult gyógytorna hosszú távú alkalmazása otthonaikban, vízi torna, illetve minél mozgás gazdagabb hétköznapi életmód).
A gerinc környéki panaszok napjainkban legtöbbször az ülő életmódhoz kötődően jelennek meg, de itt nemcsak egyszerűen az egyes izomcsoportok “kikapcsolásáról” van szó, hanem a gerincet hosszirányban stabilizáló kötőszöveti rendszerek rövidüléseiről is. Minden ide tartozó tünet fontos, annak eldöntésében is, hogy milyen képalkotó vizsgálatra lehet szükség, végleges véleményt csak ezután mondunk. Minden esetben a medence, a csípő és minden egyéb panaszos ízület vizsgálata mellett (például: a gerincferdüléshez gyakorta társul a “kifelé dőlő boka”, amelynek a korrekciójával a gerincferdülés kezelhetősége is javul). Az alsó vagy a felső végtagokba sugárzó panaszok hátterének tisztázására a vizsgálatot követően gyakran MRI vizsgálatra van szükség, hogy az esetleges sérvesedést meg tudjuk erősíteni, vagy ki tudjuk zárni. Ma már az ilyen problémák 99%-a gyógytornával jól kezelhető, ritka kivételtől eltekintve idegsebészeti konzultációra nem is alakul ki a szükség.
Talán mind közül a pszichés környezetet leginkább tükröző ízület, ennek megfelelően a diagnosztikája során az életkörülmények átgondolása szintén itt a legfontosabb az adott panaszok vizsgálata mellett. Ennek megfelelően a többi ízülethez képest relatíve kevés kezelésre is sok eset könnyen és szépen javul. A nem műtéti megoldások közül a fizikoterápiás kezelések újabb formái (például: lökéshullám terápia) kifejezetten hasznosnak bizonyulnak. A valódi instabilitás esetén azonban a vállsebészeti szakmai irányelveknek megfelelő javaslatokat tárjuk a hozzánk fordulók elé.
Az ízületek érzékenységét nemcsak kopásos vagy sérüléses eredetű elváltozások válthatják ki. Egy egyszerű náthát okozó vírusfertőzés is okozhat ízületi fájdalmat, illetve néhány reumatológiai kórkép, amely az immunrendszeri hatáson keresztül okozhat ízületi gyulladást, fájdalmat (például: köszvény, reuma, stb.). Ezen kórképek lehetőségének felvetése szakrendeléseink célja és feladata, ám ezen diagnózisok felállítását reumatológus szakorvos végezheti el, ilyen esetben a reumatológus Kollégáink segítségét kérjük.
A rendeléseinkre a gyermekek legtöbbször védőnői javaslatra érkeznek kötelezően a csípőszűrés elvégzésének céljából. Későbbi életkorban leggyakrabban a “befelé dőlő boka”, a lúdtalp és a gerincferdülés (scoliosis), illetve a Schauermann elkülönítése és kezelése a feladatunk. Ritkábban előforduló problémák kezelését is végezzük, ám a nagy számok miatt az előbb felsorolt kórképeket minden hozzánk forduló gyermek esetében külön kérés nélkül is szűrjük. Egy-egy, elsősorban életmódinak tartható ilyen állapot felismerése során javaslatot teszünk a gyermek édestestvéreinek szűrésére, mert az a tapasztalatunk, hogy a fiatalabb testvérnél ugyanaz a kórkép gyakran súlyosabb formában jelentkezik, így a megelőzés egyetlen eszköze az idejében történő szűrés.
Gyakran előfordul, hogy a növekedés időszakában korrekciós segédeszközöket - gyógycipő, talpbetét, gerinckorzett - tudunk alkalmazni a nem műtéti kezelések közül, ezáltal előbb, illetve jobb gyógyulást tudunk elérni. Tapasztalataink szerint azonban általános tévhit, hogy a gyógyítást a “gyógy” cipő végzi el (például: sarokcsont billenés esetén). A valóság az, hogy a nap-napi szinten végzett megfelelő mozgás által elért eredményt segítenek ezek igazán megtartani. Ez lényegében minden gyermekkori segédeszközre vonatkozik. Emiatt itt hangsúlyozzuk a megfelelő mozgás fontosságát, így rendeléseinken nemcsak mozgásterápiás gyógytorna javaslatokat adunk, hanem egyénre szabottan javaslunk sportot, ami a gyermek mozgásszervi állapotát hivatott tovább építeni.
A direkt akut sérülések kezelése, ha műtéti ellátást igényel, akkor a Traumatológiai Klinika a választandó ellátó hely. Ha viszont egy sportolónak egy húzódás, rándulás hátráltatja az edzés- vagy verseny munkáját, akkor az állami egészségügy általános javaslatok megtételén túl általában nem informatív a sportoló számára. A krónikus panaszok, amelyek egyszerű félre terheléseiből régi, nem rehabilitált traumákból fakadhatnak, kiváltó okának kezelése a célunk. Ez szinte mindig műtétmentes kezelést jelent, így sem műtéti előkészítő gyógytornával, sem a műtét rizikó faktoraival nem kell számolnunk. Lényegében a valódi instabilitást okozó állapotok kivételével a rehabilitációt megfelelő mozgás tanítással, esetleg átmeneti segédeszköz használattal érjük el. Cégünk alapító orvosa maga is aktív sportoló, sportedző, ennek megfelelően a sportba való visszatérés, illetve a sportolás öröme a vezérlő gondolatok számára.
A túlterheléses kórképek közül leggyakrabban futóknál a talpi bőnye gyulladása (plantaris fascitis vagy fasciitis), illetve a futó térd kialakulását látjuk. Az ugrással előre vagy felfelé elrugaszkodással járó sportoknál a bokaszalagok sérüléseit, illetve az “ugró térdet” figyeljük meg. Az ütővel végzett sportok (tollas, tenisz, golf) a váll asszimetrikus terheléséből fakadó fej-, nyak-és válltáji panaszokat a könyök területén az izom eredéseknél jelentkező tenisz-, illetve golfkönyököt észleljük. Az aszimmetrikus sportok - például: kenu, röplabda - esetén sportártalomként megjelenő gerincferdülés jelentkezik, amely a versenysportolói életet követő időszakokban okoz sokszor először problémát. A lényeg ilyenkor a sportoló igényeinek, elvárásainak felmérésével kezdődik, hogy az ő saját sportját - legyen az verseny-vagy szabadidő sport - minél előbb teljes terheléssel végezhesse.